„A mártonnapi ludakról és a pozsonyi zsidó hitközség vezetőinek mártonnapi kihallgatásáról van szó. A pozsonyi hitközség jegyzője ugyanis minden esztendőben, Márton napján, november 11-én ezüst tálcákra helyezett, rituálisan elkészített ludakat nyujtott át Őfelsége számára a bécsi Burg udvari konyhájának. A hitközségi elöljáróság pedig audienciára jelentkezett ... A ludajándékozás eredetéről két verzió maradt fenn . Az egyik szerint: a ludak á régi zsidóadó szimbolikus maradványai. A zsidóadót tudniillik Márton napján rótta le a pozsonyi hitközség. Más verzió szerinti a pozsonyi zsidók ludakat  juttatták az udvar számára Bécsbe, amikor a törökök ostromolták a császárvárost. Ékkor szerzett érdemeik jutalmául kapták az évenkénti ludfelajánlást, mint császári privilégiumot. Bizonyos, hogy — akár igy van, akár ugy van — a Márton napjával kapcsolatos audienciákon az uralkodó sokszor juttatta kifejezésre a zsidóság iránti jóindulatát. 1882-ben például antiszemita heccek zajlottak le a pozsonyi gettóban. Ezekre célzott I. Ferenc József, amikor ezeket mondotta a rákövetkező audiencia alkalmából a pozsonyi zsidó Hitközség vezetőinek:  — Ich habe mit Ihnen gefühlt, es hat mir weh getan, nun, Sie sollen geschützt werden! (Önökkel éreztem, fájt nekem, ezentúl pedig Önök védelemben fognak részesülni!) IV. Károly volt az utolsó Habsburg uralkodó, aki még megkapta a Márton napján járó ludakat. A ludajándékozás tradíciója most már a történelem epizódjai sorába került.”

(A Magyar Zsidók Lapja 1942. jan. 8./ 4. I. Ferenc József és a pozsonyi zsidók ludjai)