A résztvevőket az ELTE képviseletében dr. Erdődy Gábor egyetemi tanár köszöntötte. A kötetről Habsburg György (rendkívüli és meghatalmazott nagykövet), Cieger András (MTA), Fenyves Katalin (MET), Glässer Norbert (SZTE), Maczó Ferenc (MTA), Vér Eszter Virág (ELTE) és Zima András (OR-ZSE) beszélgetett. A kerekasztal moderátora Szőts Zoltán Oszkár (MNL, újkor.hu) volt.
A kötetet Voigt Vilmos, az ELTE professzor emeritusa ismertette.
"Úgy egy-két évtizede indult meg nálunk a Habsburg-szempontokat érvényesítő társadalomkutatás. Új meg új forrásokat tárnak fel. E sorba illik e sokszínű konferencia-kötet. Folytatni érdemes, ám valakinek áttekintést is kellene adni. (Például a „Kossuth-mondák” témakörében) Az olvasó benyomása olykor az, hogy a már nyomtatásban is megjelent művek nem jutottak el a szereplőkhöz: kiki csak a maga szempontjait ismeri és ismétli. És a hivatalos történeti hagyomány, vagy ennek újraértékelése egymástól megkülönböztetendő.
Végül egy talán „meglepő” állítást tennék, amit ugyan e kötet nem használ, de azzal kapcsolatban érdemes lenne elgondolkozni. Mennyiben volt „aulikus” a magyar társadalomtudomány – például a néprajztudomány? Ilyen adatok (pro és kontra) eddig is előkerültek. Érdemes például végignézni az ötnegyed évszázados Ethnographia folyóiratban a szerkesztők által közölt egész oldalas fényképeket (legtöbbször gyászkeretben). [...]
Nemcsak az OMM (a „Kronprinzenwerk”), az alcsúti cigánykutatás, a bécsi majd budapesti iparművészeti kiállítások, az Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn működése, a Bécsben felvett magyar nyelvű fonográf-hengerek -- jelzik e tradíciót. És mindezekről – noha külön-külön) a szakkutatók már eddig is írtak. Ám például a magyar történelem tükröződése a 19/20 század fordulójának nemcsak magyar, hanem osztrák iskolai tankönyveiben -- bizony feltárandó téma lenne.
Sok ilyen, „aulikus” téma van.
1946-ban kezdtem iskolába járni, ekkor Magyarország államformája köztársaság volt. Ám a mi új, „demokratikus” (kiváló) tankönyvünk elején ez a „népdal” volt: „Harangoznak a toronyban / Megy a király a templomba. / Arany csákó a fejében / Magyarország a szívében.”
Egyetemi folklore-professzorom Ortutay Gyula volt. Újságíró édesapjának egyetlen nagyobb szabású műve: József főherceg élete (Szeged, 1915. 220 lap, ára: öt korona) volt, aukcióinkon ma is többezer forintos kikiáltási áron.
1926 elején Budapesten, a Pallas Részvénytársaság jelentette meg A csudaszarvas című 240-oldalas, gazdagon illusztrált ifjúsági könyvet, amely a hun--magyar ősidőktől kezdve beszéli el a magyarok színpompás történetét – az Árpádház kihalásáig. Ám az utolsó rész: A szent hamvak arról szól, hogy messze, egy távoli tengerben levő sziklás szigeten egy hegyre épült városka melletti kis templomban a Mária-oltár előtt egy kriptában nagy érckoporsót látunk. A hamvakat kell hazahozni Magyarországra (237-239 lapok). A jelenet egyértelmű és azt is tudjuk, hogy a díszes első példányt a kiadók elküldték „Ottó királyfi” számára." (Voigt Vilmos)
A kerekasztal beszélgetés során szó esett a hatalom szimbolikus jelenségeiről és mechanizmusairól a premodern és modern államban, az egyéni és közösségi lojalitásokról, lojalitáskonfliktusokról, lojalitáshierarchiákról, a "királyhűség" rítusairól és a modern magyar koronázásokról. Habsburg György a történészi megközelítésekre a család emlékezete felől reflektált.
