„Mennyei atyánk, kérünk, hogy fogadd kegyesen [királyunk] jó cselekedeteit és könyörületes tetteit, az ő szíve minden gondolata igaz mivoltából és szívének végtelen jóságából származott. Fenséges királysága bölcs volt, Isten félelme és népeinek szeretete erős, béke szeretete tagadhatatlan, hisz élete minden napjában a békét szerette és kereste.”
(Részlet Dr. Klein Miksa rabbiképző intézeti tanár imájából IV. Károly lelki üdvéért, Egyenlőség - Zsidó felekezeti és társadalmi hetilap, 1922)

“Our heavenly Father, we beseech You, receive with grace [our king’s] good deeds and merciful acts, his every thought came from his just being and the infinite goodness of his heart. His majestic rule was wise, his fear of God and love of his peoples were strong, his love of peace undeniable, for he loved and sought peace every day of his life.”

(Prayer for Charles IV by Dr. Miksa Klein, rabbinate professor, Egyenlőség, 1922.)

„Himmlischer Vater, wir bitten Dich, nimm die guten Werke und barmherzigen Taten [unseres Königs] gnädig auf, jeder Gedanke seines Herzens stammte aus seinem wahren Wesen und seines Herzens unendlicher Güte. Sein majestätisches Königtum war weise, seine Gottesfurcht und Liebe zu seinen Völkern stark, seine Friedensliebe unbestreitbar, denn an jedem Tage seines Lebens liebte und suchte er den Frieden.“

(Gebet von Dr. Miksa Klein, Lehrer am Rabbinerbildungsinstitut, für Karl IV. Egyenlőség [Gleichheit], 1922)

אבינו שבשמים יעלו נא לפניך לרצון מעשיו הטובים ופעולותיו הנדיבות אשר סבירות לבו היו נובעות [מ]צדקתו החזקה ומטובת ליבו [ה]אין סופית חכמת מלכותו הנפלאה יראת ה' העמוקה, אהבת עמיו [?] העזה ואהבת ישלום אשר אין להזים כי אוהב שלום ורודף שלום היה כל ימי חיו.

(Forrás:  „Franz Joseph málkénu” [Ferenc József királyunk] Ferenc József a felekezetközi béke, a művészet és a tudomány pártfogója c. tudományos konferencia, Budapest, 2016. okt. 27. = Torontáli Judit (OR-ZSE): Ferenc József alakja a neológ izraelita imakönyvekben.)

Dr. Klein Miksa, rabbiképző intézeti tanár  (1888-1927)

Ferenc József zsidó közösségi percepcióját a judaizmus vallási hagyományai és a modern nemzeteszmékhez való viszonyulásuk kettőssége határozta meg. Előadásomban Ferenc József izraelita gyászának sajtóértelmezéseit vizsgálom, amelyek annak megértésében segítenek bennünket, hogy milyen motivációk mentén döntött a rabbiszeminárium és a budapesti neológ elit az elhunyt uralkodó nevének intézménynévként történő megörökítése mellett, és milyen közösségi emlékezettörténeti utóélete volt Ferenc József alakjának.

Ferenc József feletti gyász homíliái és sajtóhírei a judaizmus hagyományait, az arisztokrácia gyászpompáját és az első világháborús propagandát ötvözték. Ferenc Józsefhez való viszonyulást egyrészt a vallási hagyományok, másrészt a zsidóság kései konfesszionalizálódásában játszott uralkodói szerepe meghatározták. Mindez pedig sajátos viszonyban állt a magyar nemzeteszmével való azonosulással és a háborús propagandával.

 A Világ Teremtője dicsőségének halvány evilági visszatükröződése a koronás fő. Egyúttal a társadalom rendjének és a zsidóság biztonságának letéteményese is. A koronás fő tisztelet a judaizmus vallási hagyományaiból eredt. Orthodox zsidó közösségekben, főként Galíciában és Bukovinában a koronás fő fogadásának még az első világháború idején is részét képezte az uralkodó elé Tóra-tekerccsel történő vonulás. Ebben a kontextusban nyer értelmet a vetítésben látható galíciai chászid tóradísz. Dávid pajzsán, a Dávid-csillagon megjelenő címerállat, a kétfejű sas, ami a Habsburg koronás fő előtti tisztelet lerovásának szimbolikus eszköze volt. A koronás fő iránti tiszteletnek és a Tórának az összekapcsolása a vallási hagyomány felől válik érthetővé. A hódoló küldöttségek által vitt Tóra a kinyilatkoztatott Tan tárgyiasult jelképe. A kérdést a liturgia és a valláserkölcsi irodalom felől lehet megvilágítani.

A dualizmus izraelita uralkodóképének kérdése a „változások” története. A koronás fő vallási értelmezései a judaizmus szétszóratás-értelmezéséből és az antik uralkodótisztelet judaizálásából eredtek. Ezek jól illeszkedtek a dualizmus idejének állampatrióta királytiszteletébe. A jelenséget így árnyalta Európa modernizálódó társadalma. A rendi hagyományok pedig a modern nemzeteszmékkel alkalmanként összefonódtak vagy ütköztek. A vallástörvény a király látásakor áldást ír elő: "Áldott vagy Te Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, aki dicsőségéből juttat a hús vér embernek."

Schön József imakönyvsorozata az Osztrák-Magyar Monarchia elterjedt neológ izraelita imakönyveként héber-magyar változatban ünnepi imakönyveiben (Machzoraiban) közli Ferenc Józsefért, az uralkodóházért és a hazáért mondott könyörgést is. Ez szidurokban és női imakönyvekben szintén felllehető. Az állam vagy az uralkodó jólétéért mondott szombati és ünnepi ima az Örökkévalóval folytatott párbeszédbe emelte be a nem-zsidó világi hatalomért mondott imát. Az istentiszteletek imái a szentélybéli áldozatokat helyettesítették. Az uralkodóért mondott ima ezért a zsidóság és a hatalom viszonyának fontos kifejeződése. Előképei fellelhetők az antikvitásban. Pavla Damohorská az egyiptomi és római nem-zsidó gyakorlat judaizálódásának tekinti. A 17. századtól megjelenő Hanoten tesuah szövegek változatai a közösség és a tágabb szociokulturális rendszer viszonyát mutatják. Jól példázza az emlékezet működését és a tágabb szociokulturális rendszer összefüggéseit a Ferenc József erényeit és a hozzá történő zsidó ragaszkodást felmutató toposz kései orthodox megfogalmazása. „A mennyei dicsőség visszatükröződő fénysugarát látta mindig a zsidóság I. Ferenc József erényeiben. Minden, ami a zsidóság szemében királyi attributum: jóság, igazság, kötelességtudás és i-teni hatalom előtt való meghajlás, - meg volt benne. Lelkének minden porcikáját királyi megnyilatkozásban látták népei. Valóságos megtestesítője volt a bibliai király két jelzőjének: Malki czedek melech sólém, mert mint az igazság királya és a béke fejedelme él a zsidóság emlékében.”

 A Világ Teremtője dicsőségének halvány evilági visszatükröződése a koronás fő. Egyúttal a társadalom rendjének és a zsidóság biztonságának letéteményese is. Ezt fejtegette közérthetően magyar nyelven S. Leo Singer rimaszombati orthodox főrabbi 1907-ben Kötelességtan címen közreadott Hovat haLevavot feldolgozása. A premodern zsidó közösségek királyi vagy földesúri védelem alatt álltak. A modernizálódó monarchiák zsidó polgárai közösségi ügyeikben szintén remélhettek uralkodói pártfogást. A polgári életvilághoz igazított valláserkölcsi kézikönyvében Singer főrabbi külön foglalkozott a korona és a hatalom iránti tisztelettel K’vod haMalchut (A királyság tisztelete) címen. Singer főrabbi a király tiszteletét a haza rendjének tiszteleteként ragadta meg. „Aki hazájának törvényeit nem tiszteli vagy kijátsza; aki hazája iránt való kötelességei alól magát bármiképp kivonja; aki hazájának polgárai közt egyenetlenséget szít, ahelyett, hogy a békés összetartást előmozdítaná és megerősítené, az nemcsak vét vallásunk világos törvénye ellen, hanem becstelen ember is, ki Isten büntetésén kívül, polgárainak megvetését is méltán megérdemli.” Singer főrabbi könyvében az Isten által legitimált uralkodó képét rajzolta meg. Ez a premodern uralkodó a társadalmon kívül állt, mégis annak rendjét jelenítette meg. Magyarországon a modern izraelita szimbolikus politika meghatározó tekintélye volt a neológ Löw rabbicsalád. Löw Immanuel gondozásában Szegeden Imádságok zsidók számára címmel 1903-ban megjelent imakönyv a királyért mondandó imaszöveg két magyar nyelvű megfogalmazását is közölte, egyiket az „1848-as” veterán rabbi Löw Lipót, másikat Löw Immánuel tollából. A közölt imaszövegekben a király: Ferenc József, a magyar nemzet és a haza összefonódó fogalmak voltak.

A felvilágosodással és a modern politikai polgári öntudat kialakulásával megjelentek a többségi nemzeti történelem nagy eseményeire reflektáló zsinagógai beszédek és a környezet szimbolikus politikájának a judaizmus keretei között történő adaptálásai. Az uralkodó név- és születésnapján, valamint az uralkodócsalád életfordulós rítusaihoz tartozó istentiszteleteken számos rabbi zsinagógai szónoklata reflektált a szentírási hasonlóságokra és a kiegyezés eseményeire. Löw Immanuel gyászbeszéde Ferenc József felett szintén a kortárs bibliai király képét rajzolta meg. „A mi nagy királyunk szerette az igazmondókat. Jeruzsálemi király címét viselte és Salamon tanításait követte. […] Fényes ékesség a szent korona: túlvilági fény árad ki belőle, amely hódolatra készt[et], de szeretetet, ragaszkodást, önfeláldozó rajongást a korona viselője kelt”.

Ferenc Józsefhez való viszonyulást a vallási hagyományokon túl a zsidóság kései konfesszionalizálódásában játszott uralkodói szerepe és a belső irányzati viták során tett szimbolikus gesztusai szintén meghatározták. A neológia és az orthodoxia saját intézményesülése mellett, az uralkodó érdemének tulajdonította a zsidóság társadalmi integrálását, a polgári egyenjogúsítást és a bevett felekezetté tételt is. Ferenc József így a zsidóságot védelmező, mélyen vallásos katolikus uralkodóvá vált. Löw Immánuel idézett gyászbeszédéből így a Löw család nemzedéki emlékezete és történelmi tapasztalata is kicsenghetett. Az Egyenlőség neológ izraelita felekezetei hetilap uralkodó halálhírét hozva szintén jelentős helyet szánt zsidósággal kapcsolatos határozatainak és zsidóságról tett kijelentéseinek. Ezek között a felekezeti irányzatok kialakulásában tanúsított magatartása kiemelt történelmi tényként szerepelt.

Az Osztrák-Magyar Monarchia magyar közbeszédét mindvégig a közjogi vita határozta meg. Ferenc Józsefről kialakult kép esetében a közjogi vita „kuruczos” magyar szimbolikus politikaként csapódott le. Kossuth Lajos és magyarországi hívei a Dinasztia, a szabadelvű magyar nemesség és az osztrák polgárság egy részének kiegyezését támadták. A magyar izraelita szimbolikus politikát formáló rabbik és publicisták a kiegyezés alapjain álltak. A magyar társadalom más csoportjainál szintén megtalálhatóak voltak azok a véleményformáló veterán forradalmárok, akik az 1867-es kiegyezésben az alkotmányosság helyreállítását, a nemzet és az uralkodó közötti viszony rendezését látták. A neológia kulturális emlékezetében 1848 a modern magyar nemzettel való egybeforrás jelképe. A függetlenségi szimbolikus politika bár megjelent az izraelita közbeszédben, nem Ferenc József ellen irányult, hanem egy többszörös lojalitásrendszerben a magyar nemzethez tartozást volt hivatott kifejezni. Löw Immánuel 1914-es beszédében a király születésnapján a kiegyezés Ferenc Józsefét a 21. zsoltár szavaival az isteni és az alkotmányos rend követőjeként mutatta be.

Habsburg Ausztriával ellentétben, ahol az állam iránti lojalitás kinyilvánítása a Dinasztia iránti lojalitás megjelenítése volt, Magyarországon a nemzet iránti lojalitás megjelenítése az asszimilatív magyar kulturális nemzetkoncepcióval való azonosulás lett. Ahogyan Marsha Rozenblit is kifejti, Habsburg-Ausztriában és Magyarországon a zsidóság maradéktalanul a Monarchia háborús céljaival azonosult. Az Egyenlőség hetilap az uralkodónak és a Dinasztiának tulajdonította a Monarchia népei és felekezetei közötti béke fennmaradását. A Dinasztiát egy olyan nemzetek és vallások fölötti intézménynek láttatta, mely egyedül hivatott a Birodalom egységének megőrzésére. Az első világháborús propaganda ima-képeslapjain szintén feltűnt az uralkodóért: Ferenc Józsefért és/vagy Vilmos császárért mondott, arcképeikkel ellátott imaszöveg. Ezek a levelezőlapok a zsidó középrétegeknek a közép-európai háborús célokkal való azonosulását örökítették meg. Hevesi Simon pesti rabbi gorlicei győzelmi imájában Ferenc Józsefet Mózeshez hasonlította, aki a zsidókat a pusztai vándorlás során vezette.

Mindez mögöttes háttérismeretként elengedhetetlen annak a gyászmunkának az értelmezésében, amit az Egyenlőség tömegesként, elköteleződöttként és a magyarországi zsidóság egészét áthatóként törekedett bemutatni. Amellett, hogy a lap a királyi család egyes szereplőit a magyar szimbolikus politikába illesztette be, az elhunyt Ferenc József esetében azt a történeti toposzt is felmutatta, ami az Osztrák-Magyar Monarchia idején Galíciában született történésztől, Salo Wittmayer Barontól eredt, és amit tanítványa, Yosef Hayim Yerushalmi gondolta tovább. Lois C Dubin szerint a „királyi szövetség mítosza” vigaszt és reményt nyújtott a zsidóság számára. Ádler Illés főrabbi értelmezésében – Rudolf trónörökös és Erzsébet királyné elvesztéséhez is kötött – szenvedés a királyt a szenvedő zsidósághoz hozta közelebb. A királyi család korábbi tragédiáinak izraelita értelmezéseiben a szenvedésgondolat szintén hangsúlyos volt.

A 19. század folyamán a modern nemzeteszméket és társadalmi változásokat a zsidó közösségekben a judaizmus hagyományos kereteivel kellett összeegyeztetni. A jogegyenlőséget nyert zsidóság az új alkotmányos állami berendezkedés szimbolikus politikájában – az állam iránti lojalitás kifejezéseként – számos keresztény szimbolikán alapuló jelenséget judaizált. A magyar zsidóság Ferenc Józsefhez fűződő bensőséges viszonyának toposzára építve a katolikus uralkodócsalád és a birodalom gyászát egy sokkal ősibb, a modern európai középrétegek önképének egyik gyökeréig ható gyásszal, a zsidók ókori gyászával övezte. „A Habsburgok hatszázéves gyászával temetik Bécsben a nagyszivü Habsburgot s szerte az országban, kis zsidó templomokban felsir a négyezeréves gyász. Ez a legméltóbb s a legméltóságosabb: ez kiséri legillőbben a király halottas kocsiját.” – írta Kaczér Illés magyar zsidó író, újságíró.

Az Egyenlőség gyászrovata a patriotizmus, a Monarchia és Magyarország melletti országos izraelita elköteleződés fórumaként is figyelmet érdemel. Az uralkodó gyászhírét követő lapszámtól Pészách előttig külön rovat foglalkozott a fővárosi és vidéki hitközségek Ferenc József lelki üdvéért tartott gyászistentiszteleteivel. A rovatot a magyar zsidóság történelmi gyászának krónikájaként indította el a szerkesztőség, annak a szeretetnek a felmutatására, amellyel a zsidóság az izraelita felekezet „felszabadító nagy uralkodó alakját körülvette”.

A jótékonyság érdemszerző és elháríthatja az Égi Ítélőszék rossz végzését. Jótékony alapítványok sokasága jelent meg a magyar izraelita közösségi élet támogatására és az elhunyt császár-király nevét magukra öltve. Az országos rabbiképző intézet és az országos izraelita tanítóképző intézet számára felállítandó fiúinternátust előmozdító országos alapítvány mellett, több hitközségi alapítvány jött létre. A jótékonyság, amiről életében az elhunyt uralkodó a zsidóság nagy érdemeként nyilatkozott, rá emlékezve a közösségi reprezentáció és belső szolidaritás eszköze lett.

I. Ferenc József apostoli magyar királyként Jeruzsálem királya is volt. 1869-es szentföldi látogatásáról a Vasárnai Ujság képes családi lap is beszámolt. A korabeli tudósítások szerint a császár-király a bevonulás során megcsókolta ez elé vitt Tórát. Az uralkodó pozitív megítélését tovább erősítették a nemzedékek láncolatán keresztül elevenen tartott vallási értelmezések. Ferenc József feletti gyászbeszédében erről Löw Immánuel is megemlékezett. „A mi nagy királyunk szerette az igazmondókat. Jeruzsálemi király címét viselte és Salamon tanításait követte.” Lederer Sándor, a magyarországi Palesztina-bizottság elnöke táviratban utasította a szentföldi osztrák-magyar közösségeket az uralkodó 30 napos gyászának, megtartására, a slosim idején az elhunyt uralkodó lelki üdvéért, az uralkodóházért és a hazáért imák mondására a zsinagógákban és a zsidó zarándokhelyként számon tartott síroknál. Örökmécses állítását irányozta elő Lederer, és a császár-király Jahrzeitjának majdani megtartásáról rendelkezett. A jótékony alapítványtevés gondolata szintén felmerült a bizottságnál.

Ferenc József izraelita emlékezetének kiemelt neológ terévé a rabbiképző intézet vált. A zsidóság társadalmi integrálásának fontos intézményei voltak a modern rabbiszemináriumok. Az állam iránt lojális, a többségi nemzetbe integrálódni kívánó modern zsidó irányzat iskolaigényét a Dinasztia is támogatta. Ferenc József általa 1849-ben beszedett türelmi adó-hátralékot 1850-ben az uralkodó a „Zsidó Oktatási Alap” életre hívására fordította. Ennek fejleményeként 1877-ben létrejött a pesti Rabbiképző Intézet. Ferenc Józsefnek az új intézményben tett látogatását máig emléktábla őrzi. Ferenc József halálát követően, a rabbiszeminárium IV. Károly király jóváhagyásával felvette az elhunyt uralkodó nevét.

Ferenc József 10. halálozási és 100. születési évfordulójáról – egy szélesebb társadalmi jelenségbe illeszkedve – az izraelita irányzatok is megemlékeztek. Az antiszemita jelenségek ellenpéldáiként a sajtóban gyakran jelentek meg Ferenc József és IV. Károly szimbolikus gesztusai. A magyar történelem és szimbolikus politika vonatkozásában szintén számos példát találhatunk a közösséget érintő antiszemita támadásoknak a királyi autoritások és nemzeti nagyok zsidóság irányába tett pozitív gesztusaival történő szembeállítására, ahogyan ezt a II. zsidótörvény falragaszát interpretáló orthodox hír keretében is olvashatjuk. Ferenc József kora a két világháború közötti izraelita közösségi emlékezetben így letűnt aranykorrá vált.

Elhangzott: 

http://mazsihisz.hu/2016/10/20/egykori-nevadojara-ferenc-jozsefre-emlekezik-az-or-zse-%E2%80%93-meghivo-konferenciara-9502.html

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA  BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KUTATÓKÖZPONT TÖRTÉNETTUDOMÁNYI INTÉZETE

tisztelettel meghívja

 a „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport legfontosabb kutatási eredményeit bemutató ismeretterjesztő film szegedi vetítésére

 A SZENT KORONA ÉS KORONÁZÁSI KINCSEINK NYOMÁBAN

Rendezte: Bárány Krisztián és Bárány Dániel (FilmLab)

Időpont:

2016. november 23. (szerda), 19:00 óra

Helyszín:

MTA Szegedi Akadémiai Bizottság Székház, Díszterem

Szeged, Somogyi u. 7.

A bő egy órás filmvetítés utáni beszélgetés vendége:

Pálffy Géza, az MTA BTK TTI „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport vezetője

A beszélgetés vezeti: Katona Csaba történész (MTA BTK TTI)

A részvétel ingyenes

Szervezők

FilmLab Bt.

MTA BTK Történettudományi Intézet

MTA Szegedi Akadémiai Bizottság

MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport

SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék

SZTE Magyar Jogtörténeti Tanszék és Európai Jogtörténeti Tanszék

Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem

Solymossy Sándor Egyesület

Szegedért Alapítvány

Die Frage des israelitischen Herrscherbildes im Dualismus ist die Geschichte der „Veränderungen“. Die religiösen Interpretationen des gekrönten Hauptes entstammten der Diasporainterpretation des Judaismus und der Judaisierung der antiken Herrscherverehrung. Die Erscheinung wurde durch die Modernisierung Europas modifiziert. Und die Standestraditionen verflochten sich oder stießen gelegentlich mit den modernen Nationsideen zusammen.

 Der Vortrag untersucht die ungarischen israelitischen Adaptationen des ungarischen und österreichischen Franz Joseph-Bildes, die konfessionelle kollektive Erinnerung und die Herrscherverehrung des Judaismus als Loyalitätshierarchie im Spiegel von Leitartikeln, Nachrichten, Homilien, Kleindrucksachen und Gebetbüchern.

 Die Verehrung des gekrönten Hauptes erwuchs aus den relgiösen Traditionen des Judaismus. In orthodoxen jüdischen Gemeinschaften, vor allem in Galizien und der Bukowina, bildete selbst noch während des Ersten Weltkrieges der Zug mit der Torarolle vor den Herrscher einen Teil des Empfanges des gekrönten Hauptes. In diesem Kontext erhält der in der Projektion zu sehende galizische Chassiden- Toraschild einen Sinn. Das Wappentier, der Habsburgische Doppeladler, auf dem „Schild Davids“, dem Davidstern, war ein symbolisches Mittel zur Bezeigung der Verehrung des gekrönten Hauptes. Die Verknüpfung der Verehrung des gekrönten Hauptes und der Tora wird von der religiösen Tradition her verständlich. Die von der huldigenden Gesandtschaft getragene Tora ist das vergegenständlichte Symbol der geoffenbarten Lehre. Die Frage kann von der Liturgie und der religiösen Literatur her beleuchtet werden.

Das Religionsgesetz schreibt beim Besuch des Königs einen Segen vor: „Gesegnet bist Du, unser Ewiger Gott, König der Welt, von dessen Herrlichkeit dem Menschen aus Fleisch und Blut zutei wird.“ Die Perzeption Franz Josephs der jüdischen Gemeinschaft wurde durch die Doppelheit der religiösen Traditionen des Judaismus und ihres Verhältnisses zu den modernen Nationsideen bestimmt. Joseph Schöns Gebetbuchserie war das verbreitete Gebetbuch der österreichisch-ungarischen Monarchie in hebräisch-deutscher und hebräisch-ungarischer Variante gleichermaßen. In seinem Festgebetbuch (Machzor) stand bei den Gebeten auch das Bittgebet für Franz Joseph, das Herrscherhaus und das Vaterland. Das Sabbat- und Festtagsgebet für das Wohl des Staates oder des Herrschers hob das Gebet für die nichtjüdische weltliche Macht in den Dialog mit dem Ewigen hinein. Die Gebete der Gottesdienste ersetzten die Opfer im Heiligtum. Deshalb ist das Gebet für den Herrscher ein wichtiger Ausdruck des Verhältnisses von Judentum und Macht. Seine Vorbilder lassen sich in der Antike entdecken. Pavla Damohorská betrachtet es als die Judaisierung der ägyptischen und römischen nichtjüdischen Praxis. Die Varianten der seit dem 17. Jahrhundert erscheinenden Hanoten tesuah-Texte zeigen das Verhältnis der Gemeinschaft zum weiteren soziokulturellen System.

Das gekrönte Haupt ist die blasse diesseitige Widerspiegelung des Ruhmes des Schöpfers der Welt und zugleich auch der Depositär der Ordnung und der Sicherheit des Judentums. Dies erörterte allgemeinverständlich in ungarischer Sprache der orthodoxe Oberrabbiner S. Leo Singer in Großsteffelsdorf (Rimaszombat) 1907 in seiner als Lehrbuch der Herzenpflichten herausgegebenen Hovat haLevavot-Bearbeitung. Die prämodernen jüdischen Gemeinschaften standen unter königlichem oder grundherrlichem Schutz. Die jüdischen Bürger der sich modernisierenden Monarchien konnten bei ihren gemeinschaftlichen Angelegenheiten ebenfalls auf herrscherliche Fürsprache hoffen. In seinem der bürgerlichen Lebenswelt angepassten religösen Handbuch hat sich Oberrabbiner Singer gesondert mit der Verehrung von Krone und Macht beschäftigt, unter dem Titel K’vod haMalchut (Verehrung des Königtums). Er leitete die Verehrung des Königs von den Sprüchen der Väter (Pirké Avot III. 2) ab: „»Bete um den Frieden von König und Macht, um sein Heil und glückliches Leben, denn wenn es keine Furcht vor ihm gäbe, würde einer den anderen lebendig verschlingen.«“. Die Mischna eignet den Spruch Rabbi Chanina zu, dem Stellvertreter des Oberpriesters. Oberrabbiner Singer gab im Lehrbuch der Herzenpflichten auch die religöse Interpretation an: „Unsere heilige Religion gebietet uns Danksagungsverehrung für König und Obrigkeit, weil diese, in dem sie gleiche Gerechtigkeit üben, über unser aller Ruhe wachen, damit wir bei unserem nützlichen Wirken nicht durch böse Menschen gestört werden.“ Neben dem anlässlich des Besuchs des gekrönten Hauptes zu sprechenden Segen ging er [Oberrabbiner Singer] auch auf die Loyalität gegenüber dem König ein. „»Fürchte den Ewigen und den König, mische dich nicht unter Empörer und Vaterlandsfeinde.«“ (Sprüche Salomos 24:21). Oberrabbiner Singer hat die Verehrung des Königs als Verehrung der Ordnung der Heimat begriffen. „Wer die Gesetze seiner Heimat nicht ehrt oder sie ausspielt; wer sich seinen Pflichten gegenüber seiner Heimat auf irgendeine Weise entzieht; wer unter den Bürgern seiner Heimat Ungleichheit schürt, statt den friedlichen Zusammenhalt zu fördern und zu stärken, vergeht sich nicht nur gegen das klare Gesetz unserer Religion, sondern ist auch ein ehrloser Mensch, der außer Gottes Strafe auch die Verachtung seiner Bürger zu Recht verdient.“ Oberrabbiner Singer hat in seinem Buch das Bild des von Gott legitimierten Herrschers gezeichnet. Dieser prämoderne Herrscher stand außerhalb der Gesellschaft, verkörperte aber doch ihre Ordnung. In Ungarn war die neologe Rabbinerfamilie Löw die bestimmende Autorität der modernen israelitischen symbolischen Politik. Betreut von Immanuel Löw enthielt das 1903 in Szeged erschienene Gebetbuch Imádságok zsidók számára (Gebete für Juden) auch zwei Formulierungen in ungarischer Sprache des Gebetstextes für den König. Beide Gebetstexte verkörperten die Struktur der Gesellschaft vom König bis zur betenden „Gemeinde“. Sie erbaten Gottes Segen für die Vertreter der Macht, die Nation, die Stadt und die Gemeinschaft. Als Mottos gab Immanuel Löw Sprüche der Väter und Sprüche Salomos an. In dem mitgeteilten Gebetstext waren der König, Franz Joseph, die ungarische Nation und das Vaterland miteinander verflochtene Begriffe. Das kann gleicherweise von den Gebetsvarianten Rabbi Leopold Löws, des „1848er“ Veteranen, und seines Sohnes Immanuel Löw gesagt werden.

Im Laufe des 19. Jahrhunderts mussten die modernen Nationsideen und gesellschaftlichen Veränderungen in den jüdischen Gemeinschaften mit dem traditionellen Rahmen des Judaismus in Einklang gebracht werden. Die Vertretung des Hofes, die Institution des stadlanut, und die Verehrung des gekrönten Hauptes waren Teile der jüdischen Gemeinschaftstraditionen Europas. Mit der Modernität änderte sich jedoch das Institutionensystem selbst. Der prämoderne, außerhalb der Gesellschaft stehende, von Gott legitimierte Herrscher trat in den Raum der gesellschaftlichen Prozesse ein, zu Schtadlanen, den Personen, die die Gemeinschaft am Hof des Herrschers vertraten, die Gebräuche und Verhältnisse der äußeren christlichen Gesellschaft gut kannten und die Rolle des Gemeinschaftssprechers ausfüllten, wurden andere Personen: Lieferanten des kaiserlichen und königlichen Hofes oder in der modernen Politik bewanderte Männer mit Kenntnissen in den weltlichen Wissenschaften. Die sich am Beginn des 19. Jahrhunderts gestaltenden jüdischen Gruppenstrategien institutionalisierten sich infolge der Teilung des ungarischen Judentums nach dem ungarischen Judenkongress 1868−69, der zum Zweck der einheitlichen konfessionellen politischen Vertretung einberufen worden war. Das Verhältnis zu Franz Joseph bestimmten über die religiösen Traditionen hinaus ebenfalls seine in der späten Konfessionalisierung des Judentums gespielte Herrscherrolle und seine symbolischen Gesten im Laufe der internen Richtungsstreitigkeiten. Neologie und Orthodoxie haben neben ihrer eigenen Institutionalisierung die gesellschaftliche Integrierung, die bürgerliche Gleichberechtigung des Judentums und auch seine Aufnahme unter die anerkannten Konfessionen als Verdienst des Herrschers betrachtet. Damit wurde Franz Joseph zum das Judentum schützenden tief religiösen katholischen Herrscher.

Die Emanzipation und die gesellschaftliche Funktionsübernahme ermöglichten dem mitteleuropäischen Judentum die Identifizierung mit den modernen Nationsideen. Diese wiederum beinhalteten unterschiedliche Loyalitätserwartungen, Loyalitätskonflikte und auch Loyalitätshierarchien. Anders als im habsburgischen Österreich, wo die Äußerung der Loyalität gegenüber dem Staat die Darstellung der Loyalität gegenüber der Dynastie war, wurde in Ungarn die Darstellung der Loyalität gegenüber der Nation zur Identifizierung mit der assimilativen ungarischen kulturellen Nationskonzeption.

Die ungarische öffentliche Meinung der österreichisch-ungarischen Monarchie war immer von der staatsrechtlichen Debatte bestimmt. Im Falle des Bildes von Franz Joseph schlug sich die staatsrechtliche Debatte als „kurutzische“ ungarische symbolische Politik nieder. Lajos Kossuth und seine ungarischen Anhänger griffen den Ausgleich der Dynastie, des freisinnigen ungarischen Adels und eines Teils der österreichischen Bürgertums an. Die Rabbiner und Publizisten, die die ungarische israelitische symbolische Politik gestalteten, standen auf den Grundlagen des Ausgleichs. In anderen Gruppierungen der ungarischen Gesellschaft befanden sich ebenfalls jene meinungsbildenden Revolutionsveteranen, die im Ausgleich von 1867 die Wiederherstellung der Verfassungsmäßigkeit, die Regelung des Verhältnisses von Nation und Herrscher sahen.

Im kulturellen Gedächtnis der Neologie ist 1848 das Symbol der Verschmelzung mit der modernen ungarischen Nation. Zwar wurde in der israelitischen Öffentlichkeit von der symbolischen Unabhängigkeitspolitik gesprochen, doch war sie nicht gegen Franz Joseph gerichtet, sondern berufen, in einem mehrfachen Loyalitätssystem die Zugehörigkeit zur ungarischen Nation zum Ausdruck zu bringen. In der neologen und orthodoxen Presse verlief der Diskurs zwischen „kurutzisch“ national und königstreu staatspatriotisch die ganze Zeit parallel nebeneinander her. Im Falle von Loyalitätskonflikten setzte sich dennoch die durch die religiösen Modelle legitimierte Königsverehrung durch. Ein gutes Bespiel dafür ist die orthodoxe jüdische Todesnachricht Lajos Kossuths. Die Artikelserie betonte die Akzeptierung des Ausgleichs und die Königstreue: „kämpfen wir weiter mit unveränderbarer Kraft und Ausdauer mit den erprobten Gefühlen der Königstreue und Achtung der Verfassung unter den Besten des Vaterlandes“. Man fasste die Frage des orthodoxen jüdischen Patriotismus zusammen. Die orthodoxe Presse veröffentlichte wiederkehrend Geschichten, folkloristische Bearbeitungen und Texte voller wunderbarer Elemente von den Herrschergesten Franz Josephs in Richtung des Judentums und seiner Größe. Diese erschienen auch in der neologen Egyenlőség (Egalität).

Mit der Entstehung der Aufklärung und des modernen politischen bürgerlichen Selbstbewusstseins erschienen die Synagogenreden, die die großen Ereignisse in der nationalen Geschichte der Mehrheit reflektierten, sowie die Adaptationen der symbolischen Politik der Umgebung im Rahmen des Judaismus. Am Namens- und Geburtstag des Herrschers und in Gottesdiensten anlässlich der Riten zu den Lebenswenden der Herrscherfamilie reflektierten viele Rabbinerreden in den Synagogen die Ähnlichkeiten der Heiligen Schrift und der Geschehnisse des Ausgleichs. Und die Beerdigungsansprache Immanuel Löws für Franz Joseph zeichnete das Bild des zeitgenössischen biblischen Königs. „Unser großer König liebte die Aufrichtigen. Er trug den Titel des Königs von Jerusalem und folgte den Lehren Salomons. […] Die Heilige Krone ist eine glanzvolle Zierde: aus ihr strahlt Licht des Jenseits, das zur Huldigung zwingt, aber Liebe, Zuneigung, aufopfernde Begeisterung weckt der Träger der Krone.“

Nach Marsha Rozenblit identifizierte sich in Habsburg-Österreich ebenso wie in Ungarn jede der jüdischen Richtungen mit den Weltkriegszielen der Monarchie. Die Budapester neologe israelitische Wochenzeitung Egyenlőség sprach dem Herrscher und der Dynastie die Erhaltung des Friedens zwischen den Völkern und Konfessionen der Monarchie zu. Die Dynastie war für sie eine über Nationen und Religionen stehende Institution, die allein zur Bewahrung der Reichseinheit berufen war. Einzelne Personen der königlichen Familie fügte sie in die ungarische symbolische Politik ein. Auch in den Gebetspostkarten der Propagenda des Ersten Weltkrieges tauchte der Gebetstext für den Herrscher mit dem Porträt Franz Josephs und/oder Kaiser Wilhelms auf. Diese Postkarten haben die Identifizierung der jüdischen Mittelschichten mit den mitteleuropäischen Kriegszielen verewigt.

Der Pester Rabbi Simon Hevesi hat in seinem Gebet Franz Joseph mit Moses verglichen, der die Juden bei der Wüstenwanderung führte. „Zu Dir flehten wir an der Schwelle der Kämpfe: Ewiger Gott. Herr der Heerscharen, der Du dem Volk Kraft gibst. […] Segne unseren König, den Du als Moses für den richtungsweisenden Weg verordnet hast, lass auf ihn in deiner Gnade das Licht deines Triumphes strahlen, damit er seine Feinde bremsen kann.“ So steht es im Mai 1915 nach dem Sieg von Gorlice auf der Titelseite von Egyenlőség. Das Franz Joseph-Bild des judaisierten königstreuen Staatspatriotendiskurses folgte der Zeitanschauung der Liturgie und der Homilien. Das kulturelle Gedächtnis suchte seine Parallelen. Es wies die wesentliche Identität Franz Josephs und der Könige der Heiligen Schrift nach. Darauf schichteten sich das auf den Grundlagen des Ausgleichs stehende Königsbild des ungarischen historischen Gedächtnisses und die positive Erfahrung des zeitgenössischen Judentums.

Wichtige Institutionen der gesellschaftlichen Integration des Judentums waren die modernen Rabbinerseminare. Den Schulanspruch der staatsloyalen modernen jüdischen Richtung, die sich in die Mehrheitsnation integrieren wollte, unterstützte auch die Dynastie. Die von Franz Joseph 1849 eingezogene Toleranzsteuerschuld hat der Herrscher 1850 für die Gründung des „Jüdischen Unterrichtsfonds“ verwendet. Als dessen Entwicklung entstand 1877 das Pester Rabbibildungsinstitut. Franz Josephs Besuch in der neuen Institution bewahrt bis heute eine Gedenktafel. Nach Franz Josephs Tod nahm das Rabbiseminar mit Genehmigung König Karls den Namen des verstorbenen Herrschers an. Die Zeit Franz Josephs wurde in den israelitischen Interpretationen zwischen den beiden Weltkriegen zum verschwundenen Goldenen Zeitalter.

„Franz Joseph málkénu”

Ferenc József a felekezetközi béke, a művészet és a tudomány pártfogója

tudományos konferencia az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem, az SZTE-BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék, az MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport szervezésében

 2016. október 27-én

Fővédnöke Habsburg György rendkívüli és meghatalmazott nagykövet

Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem

1084 Budapest, Scheiber Sándor utca 2.

A konferencia a Rabbiképző Intézet egykori névadójára emlékezik közelgő halálozási jubileuma okán.

Az állam iránt lojális, a többségi nemzetbe integrálódni kívánó modern zsidó irányzat iskolaigényét a Dinasztia is támogatta, és az általa 1849-ben beszedett türelmi adó hátralékot 1850-ben Ferenc József a „Zsidó Oktatási Alap” életre hívására fordította. A németországi maszkilok által 1854-ben megnyitott breslaui Jüdisch-Theologische Seminar szolgáltatta a mintát később egy magyarországi modern zsidó oktatási intézmény létrehozásához.

Az oktatás elindulását követően 1877-ben Ferenc Józsefnek a pesti Rabbiképző Intézetben tett látogatását ma is emléktábla őrzi. Ferenc József kora a két világháború közötti izraelita értelmezésekben letűnt aranykorrá vált. A Monarchia a társadalmi felemelkedés, és a jogegyenlőség mellett az izraelita felekezeti intézményesülés fontos – és később nosztalgiával idézett – korszaka lett.

A magyar és a közép-európai zsidóság esetében 19. századot a társadalomtörténeti kutatások a társadalmi felemelkedés és integráció időszakaként tartják számon. A kor önképének központi eleme volt a gazdasági fejlődés és a modern értelemben vett haladás toposza. A Habsburg dinasztia élén – Ferenc Józseffel – is ekként tekintett saját korára, társadalmára és az uralkodóház Monarchiában betöltött szerepére. Az uralkodó a dualizmust a tudomány és a művészet fejlődésének korszakaként fogta fel. Ferenc József önmagára népei és birodalma egysége őrzőjeként és a felekezetek közötti béke védelmezőjeként tekintett.

Rendezvényünk Ferenc József felekezeti értelmezéseit, a modern fejlődés-gondolat korabeli megjelenéseit, az uralkodóház önmagáról kialakított képét és ennek társadalmi percepcióját, valamint Ferenc Józsefnek és korának különböző közösségi emlékezettörténeteit járja körül.

A konferencia programja

 10.00-11.00 Megnyitó

(Oktogonális terem)

Habsburg György fővédnök: Köszöntő

Oláh János rektorhelyettes: Megnyitó

11.00-12.00 Plenáris

(Oktogonális terem)

Elnököl: Bányai Viktória

11.00-11.20 Oláh János (OR-ZSE): I. Ferenc József és az Országos Rabbiképző Intézet (Landes-Rabbinerschule)

11.20-11.40 Marjanucz László (SZTE): Ferenc József uralkodásának mérlege

11.40-12.00 Landgraf Ildikó (MTA): „Uralkodjék a szíveken” – Ferenc József alakja a folklórban és a populáris olvasmányokban

12.00-12.40 Ebédszünet, állófogadás

13.00-17.00 Párhuzamos szekciók (Oktogonális terem és Díszterem)

Uralkodóportrék

13.00-15.20 (Oktogonális terem)

Elnököl: Marjanucz László

13.00-13.20 Vesztróczy Zsolt (OSZK): „A legelső magyar ember, a király” – Ferenc József alakja Mikszáth írásaiban

13.20-13.40 Hansági Ágnes: (KRE): „…akinek nem kell tolmács a trón és nemzet között…” – Jókai Ferenc József-portréi

13.40-14.00 Kelemen Zoltán (SZTE): Az Ulysses mint az Osztrák-Magyar Birodalom utolsó nagy művészeti produktuma – Ferenc József és Leopold Bloom koronázása

14.00-14.10 Szünet

14.10-14.30 Kiss Endre (OR-ZSE): ”A császár az egész világ” – Ferenc József Hermann Broch, Robert Musil és Joseph Roth életművében

14.30-14.50 Lichtmann Tamás (OR-ZSE): Az Osztrák-Magyar Monarchia kezdeteitől a Habsburg birodalom széthullásáig – Mítosz és valóság a korabeli művészetek tükrében

14.50-15.10 Bányai Viktória (MTA TK KI, Judaisztikai Kutatócsoport): A császár megmenekülése – A Libényi-merénylet emlékezete kortárs héber versekben

15.10-15.20 Vita

15.20-15.30 Szünet

Izraeliták Ferenc József birodalmában

15.30-17.00 (Oktogonális terem)

Elnököl: Lichtmann Tamás

15.30-15.50 Szántóné Balázs Edit (OR-ZSE): Ferenc József zsidó nemesítései

15.50-16.10 Bíró Ákos (HVKTKH): Kétfejű sas Dávid pajzsán – Tábori rabbik Ferenc József császár és király haderejében

16.10-16.30 Mezei J. Zoltán (OR-ZSE): „A nagy hadgyakorlat” – I. Ferenc József 1908-as látogatása Veszprémben a helyi sajtó tükrében

16.30-16.50 Szögi László (ELTE): A magyarországi zsidóság kiemelkedő részvétele a külföldi egyetemi tanulmányokban 1730-1919

16.50-17.00 Vita

Franz Joseph I and the Jews

13.00-14.30 (Díszterem)

Chair: Balázs Gábor

13.00-13.20 Dobrovšak, Ljiljana (Institute of Social Sciences Ivo Pilar): Franz Joseph I and the Jews of Croatia and Slavonia

13.20-13.40 Arad, Lily (Hebrew University, Jerusalem): ‘The city after which you are named, for King of Jerusalem is your name’ – The Myth of Franz Joseph I in the Old Yishuv

13.40-14.00 Zima András (OR-ZSE): Zionists about the Ruler – Franz Joseph in the Hungarian Zionist press

14.00-14.20 Fenyves Katalin (METU): The Israelitisch-Theologische Lehranstalt of Vienna and the Hungarian Jewry

14.20-14.30 Vita

14.30-14.40 Szünet

Ferenc József képe az izraelita felekezetiségben

14.20-16.40 (Díszterem)

Elnököl: Landgraf Ildikó

14.40-15.00 Torontáli Judit (OR-ZSE): Ferenc József alakja a neológ izraelita imakönyvekben

15.00-15.20 Bodo Edith Emese (Universitatea din Oradea): „És elhatározták Istennek házat épiteni... Ő Felsége Első Ferencz József ausztriai császár és Magyarország apostoli királyának dicsőségteljes, áldásdus és alkotmányos uralkodása alatt” – A Nagyváradi Cion Templom története

15.20-15-40 Vér Eszter Virág (ELTE): „… egyszerre csak nem volt, mert magához vette őt…” – Gyászmegemlékezések, gyászolvasatok – adalékok Rudolf trónörökös alakjának izraelita felekezeti adaptációihoz

15.40-16.00 Glässer Norbert (SZTE): „A zsidó gyász” – Ferenc József temetésének neológ izraelita szimbolikus politikai adaptációja

16.00-16.20 Peremiczky Szilvia (OR-ZSE): A bölcs király reprezentációja – Salamon és Ferenc József alakja Goldmark Sába királynője című operájában

16.20-16.40 Vita

17.00 Zárszó (Oláh János, Oktogonális terem)

A programfüzet innen tölthető le.

http://ujkor.hu/content/konferencia-franz-joseph-malkenu-budapest

http://www.or-zse.hu/ferencjozsef-malkenu.pdf

A részvétel előzetes regisztrációhoz kötött: franzjosephmalkenu2016@gmail.com

A kurzus célja átfogó történeti- és vallásantropológiai képet nyújtani a magyarországi zsidó csoportstratégiák szimbolikus politikai gyakorlatairól a felekezetiesedés idejétől a második világháborúig. Az izraelita felekezet az – ezer éves fennállását ünneplő – Magyar Királyság területén 1895-ben nyerte el egyenjogúságát a bevett keresztény felekezetekkel. A zsidó közösségek mindenkori államhoz való viszonyulásáról a szétszóratásban (galutban) különböző jelképek tanúskodnak. Egy-egy szimbolikus tartalmakat hordozó tárgy többnyire a vallásgyakorlatba illeszkedett. Olyan vallási tárgyakra kerültek a hatalom jelképei, amelyek részletes kidolgozása vallástörvényileg kevésbé volt előre meghatározott. A kurzus sajtóforrások, kiadványok, imakönyvek, aprónyomtatványok, képeslapok és emléktárgyak mentén a modern polgári öntudat, a nemzeti és politikai elköteleződés szimbolikus jelenségeit járja körül a Magyarországi zsidóság körében.

A kurzus célja segíteni annak megértését, hogy milyen társadalomtörténeti változásokon ment keresztül a magyarországi zsidóság önmeghatározása, rávilágítani a jelenkori diskurzusok történeti alapjaira, az egyes diskurzuselemek változó kontextusaira és jelentéstársításaira.

Kurzuskódok (2 órás előadás): BAVÁL1-142, NEPR-M113-1, NEPR-M133-2, NEPR-T73-2, NEPR-T93-2, NEPR-D13-2, NEPR-M153-2; Coospace: turtoran-1

Tematika:

1. Szimbolikus politika: a jelenség általános ismertetése, kérdések, megközelítések
2. Tradíció, modernitás, közösségi élet és állami keretek a magyarországi zsidóság körében
3. Felekezetiesedés és állami elvárások – a szakadás
4. Tradicionális rabbinikus vélekedések a modern nemzetállamról és a szétszóratás vallási értelmezéséről
5. Uralkodó iránti lojalitás, vallási és társadalmi olvasata
6. A modern magyar nemzeteszme izraelita adaptációi
7. Modern zsidó nemzeteszme intézményi fogadtatása
8. Közös honfoglalás mítosza és 19. századi társadalmi háttere
9. Magyar Makkabeusok – az első világháborús propaganda judaizálása
10. A szövetség kőtáblái – első világháborús izraelita emlékművek
11. A nemzeti és uralkodói kultuszok használata a két világháború között
12. „Trianon” szimbolikus politikai adaptálása
13. Irodalmi kultuszok és a vallási szocializáció kérdése

Irodalom

Bíró Ákos: 2013    Kétfejű sas Dávid pajzsán. Tábori Rabbinátus az Osztrák-Magyar Monarchia haderejében 1914-1918. Gabbiano Print Kft. Nyomda és Kiadó, Budapest

Frojimovics Kinga: 2008    Szétszakadt történelem. Zsidó vallási irányzatok Magyarországon 1868-1950. Balassi Kiadó, Budapest.

Glässer Norbert (szerk.): 2015    Mózes kőtáblái a hármashalmon. Zsidó hagyomány és szimbolikus politika határán. MTA-SZTE Vallási Kulturakutató Csoport - SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék, Szeged. Letölthető: http://real.mtak.hu/32184/

Katz, Jakov: 1999    Végzetes szakadás. Az orthodoxia kiválása a zsidó hitközségekből Magyarországon és Németországban. Múlt és Jövő Kiadó, Budapest.

Komoróczy Szonja Ráhel: 2011    „Tudatos nyelvi disszimiláció: Jiddis a magyarországi ultra­orthodox zsidó eszmerendszerben”. In: Nándor Bárdi – Ágnes Tóth (szerk.): Asszimiláció, integráció, szegregáció. Argumentum Kiadó, Budapest. 115–130.

Ravitzky, Aviézer: 2011    A kinyilatkoztatott vég és a zsidó állam. Messianizmus, cionizmus és vallási radikalizmus Izraelben. Kalligram Kiadó, Pozsony.

A kurzus látogatható a Bölcsész Szabadegyetem keretében is.

Erről: 

http://szegedma.hu/hir/szeged/2016/08/bolcsesz-szabadegyetem-szeptembertol-az-szte-n.html

Az SZTE honlapján:

http://www.arts.u-szeged.hu/oktatas/bolcsesz-szabadegyetem/bolcsesz-szabadegyetem

II. Történelem és Kultúrtörténet

10. Turul a Tórán. Izraelita szimbolikus politika Magyarországon (1867-1944)

http://www.arts.u-szeged.hu/download.php?docID=59499

Vér Eszter Virág interjúja Glässer Norberttel az ujkor.hu oldalon elérhető a képre kattintva.

"A királyhűség jól bevált útján…” : Rendi és nemzeti kötődések szimbolikus változásai 1867 és 1918 között

Szerkesztette: Glässer Norbert és Zima András, Glässerné Nagyillés Anikó közreműködésével

Szegedi Vallási Néprajzi Könyvtár 54.
MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport
A vallási kultúrakutatás könyvei 25.
MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport - Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék.

Szeged, 2016
ISBN 978-963-306-491-7

A kötetben

„akadémiai kutatóműhelyek, egyetemek, hazai és határon túli múzeumok munkatársai idézték fel egy közép-európai birodalom utolsó évtizedeinek korát. Egy olyan kulturálisan, felekezetileg és etnikailag sokszínű egység társadalmi kérdéseivel foglalkoztak, amelynek Közép-Európa egységes arculatát, modern világunknak pedig főbb pilléreit köszönhetjük ebben a térségben. Ez a birodalom azonban az első világháború küszöbére válsághelyzetbe került, az egységesítő erők mellett egyre inkább éreztették hatásukat a szétfeszítő tendenciák. Utóbbiak kibontakozását az első világháború történelmi eseményei segítették elő. […] Ebből a szempontból a kötet anyaga tanulságokkal szolgálhat a párhuzamos lojalitások, különböző nemzetkoncepciók, szimbolikus megfogalmazások, közösségi rítusok és kulturális hagyományok, azaz a Monarchia utolsó évtizedeiben működő összetartó és szétfeszítő jelenségek tekintetében. […] A konferencia kötete eltérő diszciplináris és kutatói megvilágításokban múltunk egy fontos periódusát segít megismerni, ami azért fontos, mert – édesapám gondolatát idézve – jövőnk dolgaiban eligazodni csak a jelenünkhöz vezető út és a múlt alapos ismeretének birtokában tudunk.”

Habsburg György

A kötet szerzői az SZTE-BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék, az MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport (03 217) és Országos Rabbiképző–Zsidó Egyetem – mint szervező intézmények mellett – az MTA Zenetudományi, Politikatudományi, Történettudományi és Néprajztudományi Intézetéből, a Habsburg Történeti Intézetből, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről, a Magyarországi Mindszenty Alapítványtól, a Zentai Múzeumból, valamint a magyarországi történelemtudományi és néprajzi doktori iskolákból származó kutatási eredményeikkel színesítették kötetünket.

Letölthető: http://real.mtak.hu/37321/