Makai Emil költő,  Makón született 1870. november 7-én Fischer Antal Enoch makói neológ rabbi fiaként. Rabbinak szánták: 1884-ben a pesti Rabbiszeminárium növendéke lett. 1889-ben lépett a Rabbiképző intézet felső tanfolyamába.

Ekkor már megjelent volt első verses kötete Vallásos énekek címmel (1888). Teológiai tanulmányait 1893. abbahagyta, hogy korlátlan szabadsággal élhessen írói törekvéseinek. Zsidó költök, (1892) című művének műfordításaival és az Énekek éneke c bibliatörténet szabad lírai feldolgozásával (1893) országos elismerést szerzett magának. 1894-ig a Pesti Napló kötelékében dolgozott, 1895- jelent meg nagyhírű lírai versgyűjteménye: Margit. 1894-97-ig a Fővárosi Lapok belső munkatársa volt, 1897. pedig a Hét szerkesztőségének lett tagja. Mint Kiss József lapjának segédszerkesztője, nagy terjedelmű és sokoldalú munkásságot fejtett ki. Dolgozott a Fővárosi Lapokba, a Magyar Szalonba, az Ország-Világba stb. s különösen sokat a magyar színpad számára. A Petőfi Társaság 1898. választotta tagjává. 1900-ban mutatta be a Vígszínház nagysikerű vígjátékát, a Tudós professzor Hatvanit. A Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának tagja és jegyzője volt.

Magyar Zsidó Lexikon

Vallásos versei magyar izraelita felekezeti költészetként gyakran jelentek meg az Egyenlőség neológ izraelita hetilap ünnepi számainak hasábjain.

Egyenlőség 1891. augusztus 7. 17-18.

K. u. K. katonák egy emberöltővel később a Nyugati falnál Áv 9-én (Múlt és Jövő)

Versfordításait szintén gyakran közölte a lap. 1890 (5650) Áv 9-re például Juda Hálévi gyászdalát.

 Egyenlőség 1890. július 25. 1-2.

A Magyar Zsidó Lexikon szerint Makai

ősélménye: a romantikus vágyódás minden szép, örök és elérhetetlen után. Maradék nélküli líraiság zenésíti át költői alkotásait. Tiszta lírizmusban oldódik fel benne minden érzés és hangulat s ez a líraiság még ott is felszínre vetődik, hol más formák műfaji jellegét sérti. Érzései, vágyai, lelki megmozdulásai, önalkotó, belső kialakulásban formálódnak költői keretbe. [...] Folttalan magyar nyelven hangzó verseiben őszinte és igaz minden érzelem és gondolat, akár a vallásos áhítat, akár a szerelemérzés vagy az életproblémák felett töprengő filozófia kap kifejező formát költeményeiben. [...] Vallásos énekeiben a magyar-zsidó líra legszebb formájában teljesedett ki. M[akai]. hithangulatú költészete: a zsidó érzéseknek a magyar nyelv közvetítő rétegén át jelentkező modern formaadása volt. Kiss József vallásos dalainak kollektív érzéskifejezésével szemben M[akai]. az egyéni hitérzés költője (Péntek este, Az öregúr, Halottak emléke) s ez a magát megnyilatkoztató bensőség tör fel mélységesen fájó hanggal a hatalmas drámai képpé fenségesített Rorátéban. A XI-XIV. sz. nagy zsidó költőinek örök lírai értékeit hivatott tolmácsaként szólaltatta meg magyar nyelven, midőn M[akai]. Salamon Ibn Gabirol, Juda Halévi, Sámuel Hanagid, Mózes Ibn Ezra, Ábrahám Ibn Ezra, Charizi, Manuelló verseinek művészi fordításával nagy és egyetemes hatásokra szabadította fel a vallásos költészetben a középkor zsidó irodalmának költői szépségeit.

Magyar Zsidó Lexikon

Makai életvilága a fővárosi neológia polgári közege volt, amiről a Magyar Irodalom Története is megemlékezett.

Makai Emil a héber vallásos énekek fordításától hamar a modern költészethez pártolt. Verseiben szentimentalizmust és romantikát vegyített a pesti szalonok képébe, rendszerint banálisan és hatásvadászóan romantikus pózba állítva magát: egy frakkos trubadúr, egy céltalanul kóborló bohém pózába, aki holdvilágnál pengeti lantját, s epekedik Margiték többemeletes sarokháza tövében. Jobb verseiben helyzetét és a nagypolgári szalonokat groteszk vonásokkal ábrázolja (Jouron, A prágai ismeretlen, Közös sors), anélkül hogy ellentétét a paloták világával mélynek éreznénk.

Magyar Irodalom Története

A fiatalon elhunyt Makai Emil sírja a jángori neológ izr. temetőben Makón

 Az 1867-es kiegyezés, Ferenc József koronázása és a zsidóság magyarországi egyenjogúsítása  különböző történeti folyamatok eredménye. A szélesebb társadalom és a zsidóság körében is különböző gyökerű, hatalomhoz és történetiséghez való viszonyulási módok jelentek meg bennük. Ezek ugyanakkor össze is fonódtak a modern alkotmányos állam kiépülésének keretében. A kiegyezés háromszereplős kompromisszumrendszer: a Dinasztia, a szabadelvű magyar nemesség és az osztrák-német polgárság egy részének kompromisszuma, egy olyan szerződés halmaz, amelynek megkötéséhez a két birodalomrész elitje között közvetlen tárgyalások nem zajlottak. Deák Ferenc bár a modern alkotmányos berendezkedést egyeztette össze a rendi hagyományokkal, a magyar nemesi elit országban és királyban, illetve azok történeti jogaiban gondolkodott. Ferenc József koronázása ennek a rendi-dinasztikus világnak a megjelenítése volt. A modernitás előtti zsidó hagyomány szintén az Örökkévaló dicsőségét visszatükröző, Isten által legitimált uralkodó képén keresztül fogalmazta meg a keresztény hatalomhoz való viszonyulást a szétszóratásról és önmaga szerepéről kialakított értelmezésekben.

A Világ Teremtője dicsőségének halvány e világi visszatükröződése a koronás fő. Egyúttal a társadalom rendjének és a zsidóság biztonságának letéteményese is. Pirké Avot III. 2. kommentárjai foglalkoztak a királyért mondandó imával és a királyi hatalomban megtestesülő társadalmi renddel. Rási Jeremiásra hivatkozott hangsúlyozva, hogy a népek királyaiért is kell imádkozni, tekintettel arra, hogy a világ 70 népéért szukkotkor hetven ökröt mutatottak be áldozatként. Rabénu Jona, a Sááré tesuva című muszárkönyv szerzője a Zsoltárok 35,13-ra hivatkozva azt írta, hogy az ember köteles másokért is imádkozni, és a királyság békéjébe mindenki belefoglaltatik. Jom Tov Lipmann Heller, A Toszafot JomTov szuperkommentár szerzője szerint azért áll a zsoltárban királyság és nem király, mert a királyi tanácsra történik utalás (miniszterek, tanácsadók), akik irányítják az országot, és törvényt tartanak az országban.[1]

 Ferenc József koronázása – Millenniumi krajcáros képeslapok (részlet)

Az Osztrák-Magyar Monarchia magyar közbeszédét mindvégig a közjogi vita határozta meg. Ferenc Józsefről kialakult kép esetében a közjogi vita „kuruczos” magyar szimbolikus politikaként csapódott le. Kossuth Lajos és magyarországi hívei támadták a Dinasztia, a szabadelvű magyar nemesség és az osztrák polgárság egy részének kiegyezését. A magyar izraelita szimbolikus politikát formáló rabbik a kiegyezés alapjain álltak.

Ferenc József koronázásakor 1867 júniusában a király és a királyné előtt hódoló küldöttségek között voltak a pesti zsidó hitközség vezetői is. A zsinagógákban országszerte hálaadó istentiszteleteket tartottak. Az ünnepségeket rendező bizottság 400 forint koronázási ajándékot osztott ki Pesten a szegény zsidók között.

„1867. junius 8. I. Ferenc József és Erzsébet megkoronáztatása alkalmával a következő intézkedések történtek a zsidóság részéről. A koronázási menet rendezősége külön helyet adott az óbudai zsidó hitközségnek, melynek képviselői egy baldachin alatt, tóratekercsekkel állottak fel. A felség és kisérői arra elvonultukban meghajoltak a tóra felé. A koronázási bizottság 400 forintot küldött a pesti zsidó hitközség vezetőségének, hogy 400 szegény között osszák ki. A pesti zsidó hitközség elöljárósága junius 6-ikán héber-magyar nyelvü költeményt adott ki, e cimmel: ››Éljen a király! Szent hangzatok Őfelsége I. Ferenc József megkoronáztatásának ünnepélyére Buda-Pesten. Irta: Bacher Simon.‹‹"

(Egyenlőség 1916. dec. 16./ 2–3. A magyar zsidók szerepe a koronázások alkalmából.)

A koronázási album eskütétel-ábrázolása

Hónapokkal korábban, 1867 februárjában a kiegyezést Friedmann Mór, a Dohány utcai főtemplom kántora a 45. zsoltár feldolgozásával köszöntötte, amit Deák Ferencnek ajánlott. Az alkalmi zenemű dallamával utalt Egressy Béni által megzenésített Szózatra és Joseph Haydn Gott erhaltejére.

Szegeden Löw Lipót és Immánuel a kiegyezést a nemzet és a király közötti konfliktus rendezéseként fogadta el. Löw Lipót az 1567-es, az 1667-es, 1767-es és az 1867-es év eseményeit állította lényegi párhuzamba, valamint a történelmi hagyományt, a hazafias érzületet, a jelen mértékletességét és az alattvalói hűséget kötötte a gondviselésbe vetett hithez.

„A budapesti koronázás mutatja, mit érhet el nemzet, mely múltját emlékezetéből el nem szalasztja, jövő sorsa iránt nem esik kétségbe, a jelennel óvatosan alkudni tud, a szabadság szeretetét az alattvalói hűséggel párosítja, s az isteni gondviselésbe helyezi bizodalmát. […] hála a Mindenhatónak; mert az ő pajzsa alatt a tekervényes utak egyenesekké váltak. Atyai gondviselésnek míve, hogy elérte a haza az országos ünnepélynek mai napját. A dicső fejedelem és a lelkes nemzet egyiránt fátyolt vetének a múltra, Jesája prófétával szólván: Ne emlékezzetek az előbbiekről, és a régiekre ne figyeljetek; mert ímé én újat cselekszem, mely most már sarjazik.* […] A magyar alkotmány palotája, mely a mai napon újra fölavattatik, nem leend az enyészet martalékává, hanem rendületlenül fenn fog állani nemzedékről nemzedékre.”

(Löw Lipót: 1567, 1667, 1767 és 1867! Tartatott a Koronázás napján, 1867.)

* Jes 43, 18.

A koronázás alkalmából tartott istentiszteleten, Kohn Sámuel, a pesti Dohány utcai zsinagóga magyar hitszónokaként szintén utalt a korona és a nemzet konfliktusát borító „fátyolra”.

„Első Ferenc József hazánk ragyogó koronáját, mely már is hatalmában volt, a nemzet kezéből fogadta. […] A múltnak komor képére ez alkalommal utalni nem akarunk; az imént lefolyt két évtized szomorú tartalmára nem akarunk visszaemlékezni; a boldog jelen fátyolt vont rá, ne lebbentsük fel!”

(Kohn Sámuel)

A PIH koronázási frigyszekrény-függönye (OR-ZSE)

A Dohány utcai zsinagógában 1867. június 13-án Ferenc József koronázási istentiszteletén a frigyszekrényre a koronázás ünnepére készült parochet került. A hitközségi elnök ajándékán imára kulcsolt kezek fölött a korona volt látható, alattuk pedig 2Móz 17,11. volt olvasható.

Löw Lipót a koronázáskor a királyért mondandó imát is aktualizálta a kiegyezés szellemében.

„Mi Istenünk, atyánk! örök trónod elébe öntjük ki szíveink mélyén érzett háláját; szíved előtt egybeseregelve bocsátjuk fel dicső szavunkat hozzád, élet Ura, jóságod- és irgalmadért, mellyel fenntartád drága életét legkegyelmesebb és atyáskodó királyunknak, I. Ferenc József őfelségének, kinek fejére a visszanyert szabadságának ujjongó nemzet a mai napon feltette Szent István díszes koronáját.

Isten segíts, királyok Istene! Vedd fölkentedet pajzsod szárnyai alá. Őrizd meg őt, valamint e napig, a dicső és magasztos napig megőrizted drága személyét. A legkésőbb korig tartsd fenn királyunk életét a testnek egészségében s a lélek vidámságában. Szerelmed melegítse meg szívét nemes és boldogító szándékokra. Bölcsességed világosítsa meg szellemét a valóság belátására. Hatályod erősítse karjait a törvény végrehajtására.”

(Löw Lipót: 1567, 1667, 1767 és 1867! Tartatott a Koronázás napján, 1867.)

A felvilágosult Habsburg uralkodók a zsidó közösséghez való viszonyulás módjában hoztak gyökeres változást birodalmukban. Ferenc József nyilvános szimbolikus gesztusai pedig a zsidóság iránti középkori viszonyulási móddal jelentettek szakítást. A zsidó emlékezeti kánonban – főként az orthodoxban – Ferenc József megmaradt vallásos katolikus uralkodónak, de vallásossága nem a zsidóság ellen irányult. Apostoli magyar királyként az intrada rítusának – olykor a Tórát és a közösséget megszégyenítő – középkori uralkodói megnyilvánulásaival szemben, az elé vitt Tóra-tekercset, illetve Jeruzsálem földjét csókolta meg, zsinagógák építésére adakozott, zsinagógákat látogatott és visszatérő kijelentéseiben jogegyenlőségről biztosította a hódoló küldöttségeket. Alakja a zsidó emlékezeti kánonban új jelentésréteget adott a Jeruzsálem királya címnek. Maga az intrada - az uralkodó elé Tóra-tekercsekkel való vonulás - gyakorlata a Nagy Háború végéig élt.

Intrada, Podhajce, 1915. (Izsák Gábor gyűjteményéből)

Löw Immánuel 1914. augusztus 18-án a király születésnapján tartott beszédében Ferenc Józsefre és Deák Ferencre a 21. zsoltár szavait vonatkoztatta, ami egyúttal állásfoglalás is volt a közjogi vitában.

„Uram, a te erőségedben örül a király és a te segítségednek mely nagyon örvendez. Szívének kívánságát megadtad neki és ajkainak kérését nem tagadtad meg tőle. Szívének kívánsága: kibékülés a nemzettel. Két igaz ember találkozott: a koronázatlan uralkodó és a meg nem választott követ. Két igaz ember megértette egymást. Megértette a király Deákot, aki a vesztes fejedelemtől nem kért többet, mint a hatalma teljében tárgyaló uralkodótól. A két igaz ember megértette egymást és ››a király és a nemzet őszinte szövetkezése vívta ki az eredményt*.‹‹” 

„És folytatja a király-zsoltár: Mert elővetted őt a te javaidnak áldásával, tettél fejére koronát. Pazarfényű ünnepen – negyvenhét esztendeje már! – koronázta meg a nemzet a királyt, aki helyreállítá a közügyek törvényes állapotát. Ne feledjük, hogy ennek a pazarfényű ünnepnek első föltétele az volt, hogy a király önmagát legyőzze: hazánk hagyománya, nevelésének iránya, ifjúkori benyomásai mind más irányba terelték, abba az irányba, amely a kiegyezés előtti kort jellemzé: ››a jogot nem ismerte el a hatalom: az igazságot elnyomta az önkény; az egyezkedés útját elvágta a bizalmatlanság*.‹‹”

– idézte Löw Immánuel apja egykori beszédét. 

* Deák Beszédei VI. 142. (1868. XII. 10.)

A kiegyezést megelőzően főként a vallási modellek voltak meghatározóak: a királytisztelet és az állam zsidó vallás ellen nem irányuló törvényeinek talmudi tisztelete. A magyar szabadságharc és magyarosodás lelkes támogatójaként számon tartott Löw Lipót példája is alátámasztja ezt: a magyar zsinagógai szónoklatokat propagáló rabbi 1859 előtt németül jelentette meg Ferenc Józsefről szóló két beszédét, és írt héber verset is az uralkodóról. Ugyanitt említhető a magyar függetlenségi nemzeti érzületből elkövetett Libényi-merénylet alkalmával az uralkodó felépüléséért tartott zsinagógai istentiszteletek sora. A kiegyezést követően Ferenc József alakja az alkotmányosság kérdésének viszonyrendszerében került megítélésre, a magyarországi rabbik és izraelita publicisták pedig az 1867-es kiegyezés alapjain álltak. A magyar társadalom más csoportjainál szintén megtalálhatóak voltak azok a véleményformáló veterán forradalmárok, akik az 1867-es kiegyezésben az alkotmányosság helyreállítását, a nemzet és az uralkodó közötti viszony rendezését látták.

A történelmi tapasztalat része volt a felekezet életében játszott uralkodói szerep is, ami irányzatonként eltért. A neológia az uralkodóban egyenjogúsítóját, az orthodoxia pedig autonómiájának biztosítóját látta. További – visszatérő – toposzok voltak a zsidó jótékonyság, családi élet vagy vallásosság uralkodói elismerése, valamint az antiszemitizmus nyilvános elítélése.

Ferenc József alakja a magyarországi gyökerű elvándorolt orthodox közösségek emlékezeti kánonjában melech sel cheszedként, kegyes királyként ma is él. A polgári- és vallásszabadság okán a modern nyugati államok is kegyes királyságokként (málchut sel cheszed) jelentek meg az orthodox responzum- és történeti irodalomban.

[1] Rási ad loc, rabénu Jona Gerondi ad loc, Heller ad loc.

Koronázási emlékek. Királykoronázás és patriotizmus a populáris kultúrában című vándorkiállításunk 2017. március 11-től megtekinthető a Tihanyi Bencés Apátság IV. Károly király-emlékszobájában.

Nyitvatartás: h-szo 10-16, vasárnap: 11.15-16.00.

Kiállításunk az 1916. évi koronázás példáján a rendi hagyományokat a modern nemzeti törekvésekkel összeegyeztető 1867-es kiegyezéstől a császár-királyi család megjelenítésének dinasztikus, patrióta és nemzeti értelmezésein keresztül az első világháborús propagandaértelmezésekig tekinti át. Kitér a Habsburg dinasztia iránti hűség továbbélésére egy olyan korban, amelynek politikai fővonalát az etnikai alapú nemzetkoncepciók határozták meg. Felmutatja azt a tiszteletet is, amely a modern kor új kérdéseire fogékony – mély vallásosságú – IV. Károly alakja körül bontakozott ki napjainkra.

Coronation memories − Royal coronation and patriotism in popular culture

Our exhibition uses the example of the 1916 coronation to examine such questions, from the Compromise of 1867 that reconciled feudal traditions with modern national aspirations, through dynastic, patriotic and national interpretations of representations of the imperial-royal family, to First World War propaganda interpretations. It looks at the continued existence of loyalty to the Habsburg dynasty in an age when the main political direction was determined by ethnic-based concepts of nation. It also shows the respect that has arisen in our time too for the figure of Charles IV, a deeply religious man open to new questions of the modern age.

Krönungserinnerungen − Königskrönung und Patriotismus in der populären Kultur

Die Ausstellung gibt am Beispiel der Krönung von 1916 einen Überblick angefangen mit dem die Ständetraditionen mit den modernen Nationalbestrebungen vereinbarenden Ausgleich von 1867 über die dynastischen, patriotischen und nationalen Interpretationen der Darstellung der kaiserlich-königlichen Familie bis hin zu den Propagandainterpretationen des Ersten Weltkrieges. Sie geht auf das Weiterleben der Treue zur Habsburgerdynastie in einer Zeit ein, deren politische Hauptlinie die auf ethnischer Grundlage stehenden Konzeptionen der Nation bestimmten. Sie demonstriert auch die Verehrung, die sich bis in unsere Tage um die für die neuen Fragen der modernen Zeit empfängliche – tief religiöse – Gestalt Karls IV. entfaltet hat.

A megnyitó képeiből

Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjel nyitóbeszéde

Barkó Ágoston, az apátsági gyűjtemények gondozójának nyitóbeszéde

 Rákossy Anna a megnyíló kiállításokat ismerteti

Rákossy Anna tárlatvezetése (Forrás: https://www.facebook.com/T.Apatsag)

További képek...

A Tihanyi Bencés Apátságban meghosszabbított kiállításunk megtekinthető 2018. november 30-ig.

A résztvevőket az ELTE képviseletében dr. Erdődy Gábor egyetemi tanár köszöntötte. A kötetről Habsburg György (rendkívüli és meghatalmazott nagykövet), Cieger András (MTA), Fenyves Katalin (MET), Glässer Norbert (SZTE), Maczó Ferenc (MTA), Vér Eszter Virág (ELTE) és Zima András (OR-ZSE) beszélgetett. A kerekasztal moderátora Szőts Zoltán Oszkár (MNL, újkor.hu) volt.

A kötetet Voigt Vilmos, az ELTE professzor emeritusa ismertette.

"Úgy egy-két évtizede indult meg nálunk a Habsburg-szempontokat érvényesítő társadalomkutatás. Új meg új forrásokat tárnak fel. E sorba illik e sokszínű konferencia-kötet. Folytatni érdemes, ám valakinek áttekintést is kellene adni. (Például a „Kossuth-mondák” témakörében) Az olvasó benyomása olykor az, hogy a már nyomtatásban is megjelent művek nem jutottak el a szereplőkhöz: kiki csak a maga szempontjait ismeri és ismétli. És a hivatalos történeti hagyomány, vagy ennek újraértékelése egymástól megkülönböztetendő.

Végül egy talán „meglepő” állítást tennék, amit ugyan e kötet nem használ, de azzal kapcsolatban érdemes lenne elgondolkozni. Mennyiben volt „aulikus” a magyar társadalomtudomány – például a néprajztudomány? Ilyen adatok (pro és kontra) eddig is előkerültek. Érdemes például végignézni az ötnegyed évszázados Ethnographia folyóiratban a szerkesztők által közölt egész oldalas fényképeket (legtöbbször gyászkeretben). [...]

Nemcsak az OMM (a „Kronprinzenwerk”), az alcsúti cigánykutatás, a bécsi majd budapesti iparművészeti kiállítások, az Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn  működése,  a Bécsben felvett magyar nyelvű fonográf-hengerek  -- jelzik e tradíciót. És mindezekről – noha külön-külön) a szakkutatók már eddig is írtak. Ám például a magyar történelem tükröződése a 19/20 század fordulójának nemcsak magyar, hanem osztrák iskolai tankönyveiben -- bizony feltárandó téma lenne.

Sok ilyen, „aulikus” téma van.

1946-ban kezdtem iskolába járni, ekkor Magyarország államformája köztársaság volt. Ám a mi új, „demokratikus” (kiváló) tankönyvünk elején ez a „népdal” volt: „Harangoznak a toronyban / Megy a király a templomba. / Arany csákó a fejében / Magyarország a szívében.”

Egyetemi folklore-professzorom Ortutay Gyula volt. Újságíró édesapjának egyetlen nagyobb szabású műve: József főherceg élete (Szeged, 1915. 220 lap, ára: öt korona) volt, aukcióinkon ma is többezer forintos kikiáltási áron.

1926 elején Budapesten, a Pallas Részvénytársaság jelentette meg A csudaszarvas című 240-oldalas, gazdagon illusztrált ifjúsági könyvet, amely a  hun--magyar ősidőktől kezdve beszéli el a magyarok színpompás történetét – az Árpádház kihalásáig.  Ám az utolsó rész: A szent hamvak arról szól, hogy messze, egy távoli tengerben levő sziklás szigeten egy hegyre épült városka melletti kis templomban a Mária-oltár előtt egy kriptában nagy érckoporsót látunk. A hamvakat kell hazahozni Magyarországra (237-239 lapok). A jelenet egyértelmű és azt is tudjuk, hogy a díszes első példányt a kiadók elküldték „Ottó királyfi” számára." (Voigt Vilmos)

 A kerekasztal beszélgetés során szó esett a hatalom szimbolikus jelenségeiről és mechanizmusairól a premodern és modern államban, az egyéni és közösségi lojalitásokról, lojalitáskonfliktusokról, lojalitáshierarchiákról, a "királyhűség" rítusairól és a modern magyar koronázásokról. Habsburg György a történészi megközelítésekre a család emlékezete felől reflektált.

Koronázási emlékek. Királykoronázás és patriotizmus a populáris kultúrában címmel időszaki kiállítás nyílt 2016. november 23-án a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtárában (6722 Szeged, Ady tér 10.)

A kiállítást Szajbély Mihály, az SZTE BTK dékánja és Pál József, egyetemi tanár nyitotta meg. Közreműködött Benyó-Korcsmáros Réka népdalénekes.

Megtekinthető nyitvatartási időben 2017. január 31-ig.

Megnyitónk képeiből

A megnyitón jelen volt Habsburg György rendkívüli és meghatalmazott nagykövet képviseletében Habsburg Eilika főhercegné. A kiállítás az 1916. évi koronázás társadalmi percepcióit vizsgáló konferencia keretében nyílt meg.

Elhangzott a Hol vagytok magyarok kezdetű Szent István ének kobozkísérettel
 Benyó-Korcsmáros Réka népdalénekes előadásában 

A megnyitó közönsége

Dr. Simon András, az SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék vezetője köszönti az egybegyűlteket.

Dr. Szajbély Mihály, az SZTE BTK dékánja Csáth Géza és a kortárs érteliség fiatal uralkodóhoz fűzött reményeiről beszélt.

Dr. Pál József, egyetemi tanár a királykoronázással foglalkozó kiállítás két párhuzamos rétegére: a nagy történelem ívére és az események mindennapi személyes tárgyakban történő lecsapódására hívta fel a figyelmet. Beszélt IV. Károly alakjáról, aki a "békecsászár/királyból" a katolikus egyház boldogává, a modern családapa példájává vált.

Az SZTE-BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék, az MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport, az SZTE Magyar Jogtörténeti Tanszéke és Európai Jogtörténeti Tanszéke, az MTA SZAB Jogi Szakbizottsága, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem és a Solymossy Sándor Egyesület szervezésében, Szegedért Alapítvány támogatásával 2016. november 23-24-én Szegeden „Fogadd a koronát…” Ünnep és válság, hagyományok és reformkoncepciók, múltpercepciók és jövőképek Magyarország utolsó koronázási szertartása körül címmel konferenciát tartanak.

A rendezvény vizsgálja a Magyar Királyság utolsó, modern eszközökkel is dokumentált, a sajtó révén számos véleményformáló csoport által értelmezett, művészi alkotások és könnyen sokszorosítható populáris emléktárgyak által megörökített koronázását, ami a Nagy Háború társadalmi valóságába illeszkedett. A konferencia a koronázás rítusát, percepcióit és kontextusát kívánja megvilágítani több tudományterület szempontjából az ezeréves királyság ünnepének és válságának, a rendi hagyományok és reformelképzelések változó kereteinek, a múltpercepcióknak, jövőképeknek mentén. Tárgyalja a magyar király jogállását és a koronázás közjogi jelentőségét. Kitér a koronázás felekezeti olvasataira és eltérő vallási előképeire, a koronázás irodalmi értelmezéseire és művészeti ábrázolásaira. Foglalkozik a reprezentáció, a propaganda és az emlékezet kérdéskörével. A rendezvény külön hangsúlyt fektet a szimbolikus politika felekezeti értelmezéseire.

A konferencia fővédnöke Habsburg György, Rendkívüli és Meghatalmazott Nagykövet. Előadóink a szervező intézmények mellett több akadémiai intézetből, bölcsész és jogtörténeti egyetemi műhelyből érkeznek.

Konferenciánk abba a konferencia sorozatba illeszkedik, amelynek első tanácskozása 2014. november 4-5-én az SZTE-BTK Néprajzi Tanszék, az OR-ZSE és az MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport szervezésében, Habsburg György fővédnökségével megrendezett „A királyhűség jól bevált útján…” A rendi és nemzeti kötődések 1867 és 1918 közötti szimbolikus változásait járta körül a Nagy Háború évfordulója okán. Második tudományos konferenciájára 2015. november 26-27-én került sor Habsburg-Lotharingiai Mihály fővédnökségével A Nagy Háború hatása a mindennapok kultúrájának változására címmel Szegeden. Harmadik konferenciáját a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége által fenntartott Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem, az SZTE-BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék, és az MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport szervezésében 2016. október 27-én Budapesten „Franz Joseph málkénu” [Ferenc József királyunk] Ferenc József a felekezetközi béke, a művészet és a tudomány pártfogója címmel rendezte. A tematikus konferenciasorozat kapcsolódó rendezvénye 2015. november 10-én Szegeden Lojalitások és nemzeti önértelmezések a közép-európai zsidó közösségekben a 19. század végén és a 20. század első felében címmel az OR-ZSE, az MTA Judaisztikai Kutatóközpont és az MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport, valamint határon túli történészek bevonásával zajlott.

A szegedi konferencia részletes programja alább olvasható.

Első nap

2016. november 23.

Megnyitó és köszöntők

 Szegedi Városháza díszterme, Széchenyi tér 10-12., 6720 Szeged

(10.00 -10.30)

Pécsi Gusztáv – ifj. Buchner Antal: Koronázási király-himnusz

Előadja: Kovács Botond trombita, Nagy Hunor trombita, Farkas Ákos kürt, Kedves Gergő harsona, Masa Richárd tuba

Plenáris szekció

Szegedi Városháza díszterme, Széchenyi tér 10-12., 6720 Szeged

(10.30 -12.25)

Elnököl: Barna Gábor

10.30-10.50 Landgraf Ildikó: „Vívjon ki békét győzelmes karod” IV. Károly és az utolsó koronázás emléke a magyar populáris olvasmányokban és hatásuk a szóbeli hagyományokra

10.50-11.10 Marjanucz László: IV. Károly trónra lépésének nemzetközi visszhangja

11.10-11.30 Rosselli, Alessandro: The Coronation of Habsburg' Charles (1916) in some Exemples of Contemporary Italian Press

11.30-11.45 Szünet

11.45-12.05 Gerő András: Meghalt a király, éljen a király! Múltpercepció és jövőkép Magyarországon az 1916-os trónváltozáskor

12.05-12.25 Szabó István: Történeti alkotmányunk és az 1921-es trónfosztó törvény

13.45 Kiállítás megnyitó

Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtára, 6722 Szeged, Ady tér 10.

Koronázási emlékek. Királykoronázás és patriotizmus a populáris kultúrában c. időszaki kiállítás megnyitója

Megnyitja: Szajbély Mihály, az SZTE BTK dékánja és Pál József, egyetemi tanár

Hol vagytok magyarok (Szent István ének)

előadja kobozkísérettel: Benyó-Korcsmáros Réka népdalénekes

Szekciók

MTA SZAB székház, 6720 Szeged, Somogyi u. 7.

(14.30-19.00)

A szekció: „Fejére arany koronát helyeztél” – a rítusról

SZAB Székház, Díszterem

Elnököl: Landgraf Ildikó

14.30-14.50 Barna Gábor: A koronázási szertartás vallási hátteréről és változó rítusairól

14.50-15.10 Ságvári György: Ornátusban, mundérban, díszmagyarban Viseleti reprezentáció IV Károly koronázásán

15.10-15.30 Hegedűs András: „Nincsen hatalom, csak Istentől.” A királyavatás szertartása, különös tekintettel az 1916. évi koronázásra

15.30-15.40 Vita

15.40-16.00 Szünet

16.00-16.20 Windhager Ákos: IV. Károly koronázási miséje Zenei reprezentáció és kulturális emlékezet

16.20-16.40 Steinmacher Kornélia Nóra: A napsugaras királyné árnyéka

16.40-17.00 Klestenitz Tibor: IV. Károly koronázása a katolikus sajtó tükrében

17.00-17.20 Oláh János: „Megelőlegezed neki a jó áldását, fejére arany koronát helyezel.” IV. Károly koronázása a zsinagógai szónoklatokban

17.20-17.40 Kis Olívia: IV. Károly koronázása a zsinagógai liturgia tükrében

17.40-18.00 Vita

B szekció: Jövőképek és remények a koronázás körül

SZAB Székház, II. em. 217. terem

Elnököl: Maczó Ferenc

14.30-14.50 Kovács Gergely: Égi, földi koronázás Károly és Zita az életszentség királyi útján

14.50-15.10 Glässer Norbert: Várakozások és megerősítések között A történetiség rendje és a haladás gondolata IV. Károly koronázásának és uralkodói megnyilatkozásainak neológ izraelita sajtóértelmezéseiben

15.10-15.30 Falusi Norbert: A „remény” koronázása Erdélyben az 1916-os magyar-román fegyveres összecsapást követően

15.30-15.40 Vita

15.40-16.00 Szünet

16.00-16.20 Horváth Csaba: „Az új király a jogegyenlőség fölött őrködjék” Szociáldemokraták a Monarchia jövőjéről

16.20-16.40 Vita

C1 szekció: A koronázás alkotmány- és jogtörténeti kérdései

SZAB Székház, 110. terem

Elnököl: Szabó István

14.30-14.50 Mezey Barna: Király és fejedelem – eltérő hatalmi legitimációk

14.50-15.10 Beke-Martos Judit – Képessy Imre: Koronázás a világháború árnyékában – IV. Károly trónra lépése, mint az alkotmányos rend fenntartásának elengedhetetlen mozzanata

15.10-15.30 Antal Tamás: Szilágyi Dezső nézetei a királyról és az alkotmányos kormányzásról

15.30-15.40 Vita

15.40-16.00 Szünet

Elnököl: Mezey Barna

16.00-16.20 Koncz Ibolya Katalin: az utolsó magyar királyné közjogi jogai és kötelezettségei

16.20-16.40 Képes György: A magyar királyok tiszteleti jogai, különös tekintettel a címeikre

16.40-17.00 Petrasovszky Anna: A király egyházkormányzati ideológiai megalapozása a 18-19. század során

17.00-17.10 Vita

17.10-17.30 Szünet

Elnököl: Homoki-Nagy Mária

17.30-17.50 Bató Szilvia: „...bűntett alanyát nem képezheti...” A király jogállásának büntetőjogi vonatkozásai a régi magyar büntetőjogban

17.50-18.10 Gedeon Magdolna: A királyi ércmonopólium Magyarországon

18.10-18.30 Varga Norbert: Közjogi vita a magyar király állampolgársága körül

18.30-18.50 Balogh Elemér: A „király” az Alkotmánybíróság határozataiban 

18.50-19.00 Vita

Filmvetítés

SZAB Székház, Díszterem

19.00 A Szent Korona és koronázási kincseink nyomában

Ismeretterjesztő film az MTA BTK TTI „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport legfontosabb felfedezéseiről

Rendezte: Bárány Krisztián és Bárány Dániel

Filmvetítés és beszélgetés Dr. Pálffy Gézával, az MTA BTK TTI „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport vezetőjével. A beszélgetést Katona Csaba vezeti.

Második nap

2016. november 24.

Szekciók

MTA SZAB székház, 6720 Szeged, Somogyi u. 7.

(9.00-14.00)

A1 szekció: Felekezeti előképek

SZAB Székház, 110. terem

Elnököl: Frauhammer Krisztina

9.00-9.20 Rákossy Anna: Múlt és jelen a koronázási misén Az utolsó magyar király koronázásakor használt kelyhek

9.20-9.40 Lakatos Adél: Zita királyné mesélő trónszéke Az 1916-os királykoronázás Kalocsán őrzött relikviája

9.40-10.00 Cselényi István Gábor: Mária Terézia és a görög katolikus egyház

10.00-10.10 Vita

10.10-10.30 Szünet

A2 szekció: Koronázás és politikum

SZAB Székház, 110. terem

Elnököl: Simon András

10.30-10.50 Ligeti Dávid: Hadtestparancsnokból Legfelsőbb Hadúr IV. Károly a Nagy Háború harmadik évében

10.50-11.10 Sipos József: IV. Károly utolsó kormányalakítási tárgyalásai 1918 október végén és a pártok

11.10-11.20 Vita

11.20-11.40 Szünet

11.40-12.00 Cora Zoltán: IV. Károly megkoronázásának visszhangjai Nagy-Britanniában

12.00-12.20 Gulyás László: IV. Károly kísérlete a Nagy Háborúból történő kilépésre: A Sixtus-ügy

12.20-12.40 Zima András: A koronázás szekuláris és vallásos cionista sajtóolvasatai

12.40-13.00 Vita

B szekció: Muzealizálás, közösségi emlékezet

SZAB Székház, Díszterem

Elnököl: Deák Ágnes

9.00-9.20 Závodi Szilvia: Az utolsó királykoronázás propagandájának tárgyi emlékei

9.20-9.40 Ivancsó István: Boldog IV. Károly királyunk koronázásának s élete eseményeinek reminiszcenciái a magyar görög katolikus dokumentáció tükrében

9.40-10.00 Bíró Ákos: A Károly Csapatkereszt megalapítása és jelentősége IV. Károly uralkodása idején és a világháborút követő években

10.00-10.10 Vita

10.10-10.30 Szünet

10.30-10.50 Kelemen Zoltán: IV. Károly koronázása Krúdy Gyula riportjainak, emlékezéseinek tükrében

10.50-11.10 Jakab Albert Zsolt: A millennium és az utolsó koronázás emlékezete A királyhűség narratívumai és emlékezési alakzatai Kolozsváron

11.10-11.30 Mód László: IV. Károly trónralépésének helyi percepciói – Csongrád megyei példák

11.30-11.40 Vita

11.40-12.00 Szünet

12.00-12.20 Maczó Ferenc: Erzsébet örökében Zita királyné emlékezete

12.20 -12.40 Vér Eszter Virág: „… bizonyos reprezentatív kötelességeket teljesített, végtelen női tapintattal…” A királynéi szerepkör „realizálódása” a 19. század második felében

12.40-13.00 Vajda András: Az utolsó magyar király emlékezetének kultiválása a világhálón

13.00-13.20 Vita

C szekció: A Habsburg-múlt emlékezeti kánonjai

SZAB Székház, II. em. 217. terem

Elnököl: Pál József

9.00-9.20 A. Gergely András: Politikai konzervativizmus és mentális magatartás-modellek a reform, ünnep és lojalitás értékrendjében

9.20-9.40 Lányi Gusztáv: A Magyar Szent Korona és IV. Károly a „Szakrális Köztársaság” utópiája Történelmi szociálpszichológiai elemzés

9.40-10.00 Miklós Péter: A legitimista Mindszenty József

10.00-10.10 Vita

10.10-10.30 Szünet

10.30-10.50 Pallagi Mária: Ferenc József 2016 – Mítosz és valóság

10.50-11.10 Kovács Anita: A király nyomában Ferenc József szegedi emlékezete

11.10-11.30 Klamár Balázs: Gödöllő és Erzsébet Egy kultusz és rítus társadalmi beágyazottsága

11.30-11.50 Vita

13.30 Zárszó

SZAB Székház, Díszterem